Bitter Chocolate

Nos az utóbbi időben egy kicsit meghalt a blog. Se kedv, se idő, se történés.
Nem tudhatok eseménydús időszakot magam mögött. A vizsgákat leszámítva, amivel ebben a félévben először, elégedett vagyok.
Más... nem is tudom. Itthon a családban is a szokásos módon telnek az órák, a napok, a hetek, a hónapok.
A magánéletem? Hát... mit mondjak?!?!?! :D A megszokott mederben csordogál, ami már enyhén szólva is unalmas, de mindemellett elkeserítő is. A sivárság, és a kilátástalanság már már kifordít néha magamból. Ezalatt azt értem, hogy úgy viselkedem, egy egy adott szituációban, ahogy normális esetben tuti nem tenném. Ez viszont nem hogy javítana a helyzeten, inkább ront. Nos mit van mit tenni?! Nem értem. A hiba bennem van, más magyarázat nincs a dologra, de hogy ez a hiba micsoda, azt nem tudom.
Az 1éjszakással teljesen megszakadt a kapcsolat. Nem keres már. Msn-en fent van néha néha, de nem ír. Nem töröltem, az esélye megvolna, hogy keressen, de már nem szeretném ha írna. Nem érdekel. (ennyi erővel törölhetném is. Igaz?)
Ugyan akkor rossz az egyedüllét. Nagyon rossz. Van egy barátnőm, és a szerelme jelenleg külföldön van, dolgozik. Nagyon várja haza, és látszik, hogy nagyon szerelmes. Úgy szeretnék én is az lenni! Igazán szerelmes!!!!
Természetesen mindenki próbál bíztatni, a már jól bevált sablonokkal:

- Majd jön az igazi!
- Ne aggódj jönni fog előbb utóbb!
- Akkor jön amikor nem is várod!
- stb stb ...

Majd jön? Hát, vagy nem! :D
Az előbb atóbb, az jelen esetben inkább utóbb, mint előbb. És végezetül, akkor jön mikor nem is várom. Ennyi idő után már nem tudom nem várni. Akkor ez lényegében véve kizárja azt, hogy jönni fog? :D
Ilyen, és ehhez hasonló dolgok kavarognak a fejemben. Főleg mikor egyedül vagyok. Vagy ha az utcán, és egyéb nyilvános helyeken szembesülök mások felhőtlen boldogságával. Nehéz ügy.
A vizipálma, nos.. mondjuk úgy, hogy eltávozott egy szebb és örökebb helyre. Ugyan még van hajtása, de ez már csak nyüglődés. Próbálkozik szerencsétlen életre kelni, de nem igazán jön össze. Viszont azt vettem észre, hogy a lakásban több növény is a hőn szeretett pálmám nyomdokába lépett, és leveleiket hullajtva röhögnek a képembe. Tlán tényleg nem tudok bánni az élőlényekkel?! :D

_Lilo_

Én is kívánok viszont Boldog Nyulat hűséges olvasónknak, meg természetesen a többieknek is (ha vannak :) )
Rég írtunk utoljára. Lolle nyilván tudna mesélni a Z., P., A., D., bonyoldalmakról, de sajnos nekem nincs semmi érdekes story-m mostanában.
Ami talán jónak mondható. Mert ha nincs semmi, akkor rossz sincs :) (többynire)
Gyorsan eltelt az elmúlt 1-2 hét. Az 1éjszakás kalandomnak búcsút intettem magamban, habár azért foglalkoztat még a dolog, de már próbálok nem úgy gondolni rá, hogy ebből még lesz valami, még ha csak szexuális szinten is. Nem. Ez volt, ennyi volt, kész. Ugyanis nem keres. Semmilyen formában sem. Próbáltam vele kommunikálni, de úgy fest, semmilyen hajlandóságot nem mutat arra, hogy beszéljünk, neadjisten találkozzunk. Lolle tanácsolta, hogy esetleg még egy "mindent tisztázzunk" megbeszélésre még meginvitálhatnám, hogy tisztán lássunk, se nem látom értelmét. Félek, hogy visszafele sülne el. Egyértelmű, hogy Ő nem akar erről beszélni (meg másról se). Részéről ennyi volt. Akkor én ezt tudomásul veszem, és ennyi. Nincs mit ezen tovább ragozni.
Lassan közeledik a félév vége, és kezdenek besűrűsödni az iskola körüli dolgok. Ez kicsit nyomasztóan hat rám.
Olyan hülyeséget álmodtam. Olyan volt mintha egy számítógépes játékot játszanék, de valahogy én és a barátaim voltunk benne a főszereplők. Fura volt az egész, de rossz értelmeben fura. Féltem, menekülni kellett, és sehogy sem tudtunk a végére érni. Tele volt ránktámadó mindenfélékkel, és itt most megemlítenék egyet, ami különösen nyomott hagyott bennem.... a figura egy kövér srác volt, pizsiben volt, és oly módon "támadta" a játékosokat, hogy nagyfokú intenzítással levizelte őket. Nem is értem, hogy tudtam ilyen képtelenséget összehozni álmomban :DDD Nem találok rá magyarázatot. 
Hát vannak ilyenek. Úgy látszik beteg az elmém :P

Rendületlenül gondozom virágaimat, és különös odafigyeléssel ápolom a vizipálmát, de sajnos nem akar javulni a helyzet. már minden lehetséges praktikát bevetettem, de semmi haszna. A barátnőm (akitpl kaptam) megvígasztalt, hogy semmi baj, majd idén ha ismét szétülteti a sajátját, kapok belőle :D Kényes egy növény. Pedig mindenhol azt olvasom, hogy igénytelen :D

A szomszéd ma bezárta véletlenül a macskámat a lakásba, és elment otthonról. Szerencsétlen órákig nyávogott az ajtóban, meg az ablakban. Úgy sajnáltam :( Fiatalabb korában még kimászott az ablakon :) Elmúltak azok az idők. 11 éves volt idén. Épp ezen gondolkodtam egyik nap, hogy milyen hamar elrohant az idő. Mintha csak most kaptam volna. Ugyanígy vagyok az áprilissal. Hogy lehet, hogy már április van, mikor még csak most volt szilveszter?!?!?! :)
Huhhhh... nagyon teleettem magam :) Nem is tudok most menni, csak gurulni. Na ez meg a másik. Úgy voltam vele, hogy lassan ráállok a "nem nassolunk" témára mert jön a nyár, és a strandszezon, de olyan hirtelen ütött be a jóidő, és én addig halogattam, hogy: jó majd a jövőhéten elkezdem, oké még van idő, a pulcsi eltakarja, hogy teljesen kifutottam az időből :D 
Na nem baj. Majd behozom :P

Most zárom soraim, filmezek egyet, aztán pedig meglátom. Ha már így szombat este az itthonülősök táborát erősítem :)

_Lilo_

Nos, nem is tudom mivel is kezdjem. Mostanában kicsit alábbhagyott a lelkesedésem a blogolással kapcsolatban. De talán csak azért, mert nincs semmi jó amit megírhatnék. A szokásos tipródásomat leszámítva, de az sem jó.
Nem beszéltem az 1éjszakással azóta erről. Meg másról sem, ami azt illeti. Éreztem én, hogy ennyi volt ebben a "kapcsolatnak nem nevezhető valamiben", csak azért kicsit mégis bánt.
Itthon kezdenek a dolgok kicsit elharapódzni... nő a feszültség és csak idő kérdése, hogy mikor robban.
Nem tudom mi van velem. Nyomott vagyok.. semmi kedvem semmihez. Annyi vígasztal, hogy legalább itt a jóidő. Lehet menni sétálni meg hasonlók. A kérdés már csak az: "mégis kivel andalogjak a naplementében a duna parton?" :) Fontos kérdés. Persze, lehet sétálni barátnőkkel is, de az nem ugyan olyan.
Az meg egyenesen nyomaszt, hogy a csapból is az folyik, hogy: a párommal, a szerelmemmel, a kedvesemmel, blablabla. A villamoson, a metrón, a trolin és az egyéb hasonló tömegközlekedési eszközökön, nem tudok hova fordulni, mert mindenhol az arcomban csókolóznak. :D Borzalom... Na nem akarok én itt siránkozni, de azért mégis csak idegesít a tény, miszerint egyedülálló vagyok :D
Manapság ez egy standard kérdésnek számít, még olyanok között is, akik sosem voltak igazán jóban. Ha az utcán összefutok egy volt osztálytársammal, mondjuk az általános iskolából, az első 5 kérdés a következő:
1, Hova jársz bulizni?
2, Van barátod?
3, Van jogosítványod?
4, Melyik egyetemre jársz?
5, Tartod még a kapcsolatot a .....al?

Talán a 2-es kérdést írhattam volna az első helyre is. Régebben, kb 3 éve, a melyik suliba jársz helyett, a "Van már nyelvvizsgád"? kérdés volt a jellemző. Úgy látszik, változnak az idők :P A vicc az, hogy sosem voltam velük jóban. És ezek a kérdések is csak arra mennek ki, hogy ki vitte többre azóta. Ki tud több mindent felmutatni. Az senkit nem érdekel, hogy jól van e a másik, vagy valami. Nem ám. Mikor másodikos voltam a főiskolán, egy általos iskolai osztálytársam akkor kezdte. Ugyan az a suli, csak másik szak. Általános iskolában sosem voltunk jóban. Sőt... minek után én voltam az osztályban a leggyengébb lánszem, ezért a folyamatos piszkálódások, csúfolások és kiközösítések középpontjában is mindig én álltam. Na most ez a lány, nevezzük F-nek, előszerrtettel vett részt minden hasonló természetű, ellenem irányuló cselekményben :D Mindegy is, régen volt. Tehát elkezdte a sulit, és csaknem 6 év után, az iwiw-nek köszönhetően felvette velem a kapcsolatot a következő céllal (hozzáteszem addig egyszer nem írt rám, hogy hogy vagy te szerencsétlen): Szeretném elkérni a könyveidet mert mindjárt zh és nem tudom hol kell őket megvenni.
Szerinted?!?!?! :D Köpni-nyelni nem tudtam :D Holott az első néhány előadáson ezzel kezdik: ez a könyv, itt és itt kell megvenni! Na mindegy. Még ha az lett volna, hogy szerény anyagi körülmények között él. De még az sem.
Kérdzem én: Hol a pofátlanság határa? :D
Ez mi ha nem pofátlanság? Félelmetes, hogy egyeseknek mennyi bőr van a képükön.

Tömöm magamba a cini minist. Gondolom nem kell mondanom, hogy a dobozban nem a hőn áhított römi pakli másik fele volt. Feladok egy apróhírdetést: Keresem az illetőt, akinek megvan a cini minis-ben és/vagy egyéb más nestlé gabonapelyhekben található römi pakli 2. fele, azaz 8-A ig. Cserét ajánlok 1:1, vagy 2:1 arányban. :D
Erős fájdalmat érzek a jobb kezem középső ujjában, és most már kezd kisugározni másfele is. Nem bánnám, ha holnapra elmúlna :P
Lolle is eltűnt. Mostanában nem sokat beszéltünk. Ezt sürgősen be kell pótolni!

Megnéztem a Family Guy első 3 évadát. Most várom, hogy jöjjön a többi rész.
A vizipálmám stagnál. Nem tudom eldönteni, hogy rendbe akar e jönni vagy sem. Hozott 1-2 új hajtást, de tönkre is mentek. Most kaptam a barátnőmtől egy kis faszenet, azt kell beletenni a tálkába ami alatta van. A víz kiold belőle ezt azt, ami állítólag jó a növénynek. Hát én nem tudom, és egyelőre nem tudok nyilatkozni, mert kísérleti fázisban van a kezelés :)

Most megyek, elteszem magam holnapra. Szép napot mindenkinek!

_Lilo_
 

Az ígért repülők :D Tegnap készült el a harmadik :) A kép sajnos kicsit el van nyújtva, csak így fért ide.

Várok, de mire?! Ma rámtört egy érzés. Pontosabban, dolgozik már bennem pár napja, csak most már kezd túl sokszor előjönni. A szokásos örlődés... Valahogy úgy érzem, hogy nem fogunk többet találkozni az 1éjszakással (aki már nem 1éjszakás mint tudjuk). Nem is tudom. Kavarognak bennem a gondolatok. Tudom, hogy mit szeretnék, de tudom, hogy hogy tiszta fejjel mi lenne a helyes. Tudom, hogy az Ő részéről ez mint jelent, és csak szeretném azt hinni, hogy több. De azt is tudom, hogy nem merek őszinte lenni magamhoz. Pedig időszerű lenne. Szóval tiszta előttem a kép, de mindenáron szépíteni akarom magamnak. És ezzel visszajutottunk az elejére... Úgy látszik ennek sosincs vége.
Lolle ma meginvitált egy bulira. Ami még közel is lenne hozzám, de semmi kedvem sincs elmenni. Se erőm, se kedvem, és a fejem is fáj.
Tegnap megleptem magam egy doboz cini mini-vel mert megkívántam. Már csak a vásárlást követően, itthon szembesültem a ténnyel, hogy a Madagaszkár c. animációs film szereplőivel ellátott kártyapaklit találok a doboz belsejében. Tovább olvasván a tájékoztatót arra is sikerült rájönnöm, hogy 4 féle paklit rejtettek a dobozok mélyére, ezzel is forgalmat generálva, mert természetesen minden cini minit fogyasztó gyerek (és talán olyan aki nem rendszeres fogyasztó)  szeretné összegyűjteni a 4 különböző paklit! A paklik egyike römi játékra alkalmas nyomással rendelkezik. Innen már egyenes út vezette a kezeimet a doboz tetjére, ahol is türelmet nem ismerve feltéptem a füleket, hogy magamévá tehessem a hőn áhított römi paklit, és mi történt? Na mi?????? RÖMI PAKLI VOLT A DOBOZBAN! JEEEEEJJJJJJ!!!! De sajnos ezzel még nincs vége a storynak. Kicsomagoltam a fóliából, de gyanúsan kevésnek találtam a lapok számát. Mondom, itt valami nem stimmel. Elkezdtem leszámolni a lapokat, amikor is az ásztól csak a 7-esig jutottam, és ennyi :D Elfogyott  a lap a kezemből.... Tehát nem elég, hogy ezek a rohadékok 4 féle kártyát tesznek a dobozba, és ha neked pont csak az egyik kell, akkor vadászhatsz amíg nem találsz egyet, nem....... Kettéosztják hogy ha már a fele megvan, akkor vegyél még 5-10 dobozzal, hogy meglegyen a másik fele is :D Na ez aztán az üzletpolitika. Pedig már kezdtem örülni, hogy az unalmas előadások közben nyomhatjuk a poker partyt. Hát így jártam. Most mondjam, hogy nem lep meg?! :D

 Új hobbit találtam magamnak. Próbálom lekötni a gondolataimat, több kevesebb sikerrel. A hobbi pedig nem más mint repülő hajtogatás üres cigisdobozokból. (A dobozok tartalmát nem én fogyasztottam el :D)A bejegyzés végére mellékelek egy képet róla. Az benne a csodás, hogy nem igényel semmiféle plusz eszközt a két kezemen kívül. Be kell vallanom, hogy azért én használtam hozzá egy icikepicike celluxot, mert az orr része mindig széttekeredett. Úgy látszik, még nem sikerült elsajátítanom maradéktalanul a technikát.
Fájón hasogat belém a gondolat újra meg újra ezzel a sráccal kapcsolatban. Nem tudok vele nem foglalkozni. Főleg így estefele. Amikor már nem történik semmi, ami elvonja a figyelmemet. Csak bámulom a TV-t, és mindig azon kapom magam, hogy nem a műsorra figyelek, hanem a saját gondolataimra.

Fény derült ma egy érdekes dologra is (csak, hogy valami mást is említsek). Kiderült, hogy allergiás vagyok a macskákra. Ami azért különösen érdekes, mert nekem is van cicám. És eddig nem volt probléma. Illetve még régen, mikor megkaptam -pontosan 11 éve- gyanús volt, hogy allergiás vagyok, de aztán el is múlt. Ma viszont vendégségben voltam egy barátnőmnél, ölbevettem a cicáját, simogttam, és hirtelen minden tünet előjött ami csak szokott ilyenkor. Még itthon sem múlt el. Aztán Anyum tanácsára levettem a ruhákat (ami nekem csak azért nem jutott eszembe mert az túl egyszerű lett volna :P) és ezt követően jobb lett. Nem is gondoltam volna magamról.
Most viszont már későrejár. Ugyan aludni nem tudok.. Ezért is ültem ide vissza, hogy befejezzem a postot. Mert az alvásra tett kísérletem kudarcba fulladt. De talán majd most. Örökre mégsem maradhatok ébren.
U.i.: Az ígért kép most elmarad, mert nem találom, de a következő bejegyzés alkalmával pótlom!

_Lilo_
 

Nos történt egy s más az elmúlt napok folyamán. Csütörtökön Lolle társaságában ellátogattunk egy "ismerjük azokat akik talán segíthetenek elhelyezkedni a jövőben buliba". Egy belvárosi szórakozóhelyen került megrendezésre a pofavizit, ami elég nehezen indult be, de végül megtört a jég, és igazi party hangulat kerekedett. Ott volt egy "ismerősöm" akivel ugyan még nem beszéltünk sokat (mondjuk inkább úgy, hogy köszönő viszonyban voltunk, vagy még annyiban sem), de most nagyon kellemeset csalódtam benne.
Iszogattunk, táncoltunk, jól éreztük magunkat. Megismerkedtem egy pasival, aki (részemről) első ránézésre homokos, de valójában (és ha jobban megfigyeli az ember) nem az :)
Meghívott minket Lolléval  egy italra, aztán cseverésztünk, és az est zárómomentumaként telefonszámot cseréltünk.
Épp most kaptam tőle sms-t, hogy ma nem bulizunk e valahol, de nekem, a mai nap hátralevő részére kiírt napirend már csak 2 tevékenységet említ: punnyadás, és punnyadás a párnák között. A punnyadás a párnák között talán még meg lesz fűszerezve egy kis TV nézéssel, csak hogy teljes legyen a komfort érzet.
Tegnap kiürült a lakás, és egyedül maradtam itthon egy teljes éjszakára a macskámmal. Hogy ne kelljen egész éjszaka filmet néznem, és interneteznem, és zenét hallgatnom, meg kiélvezni, hogy végre egyedül vagyok, meginvitáltam az 1éjszakás kalandomat, hogy töltse velem az estét. Mielőtt jött, főztem egy nagy adag milánóit (nem porból :D) amihez kicsit sok tésztát sikerült kifőznöm, de azért elviselhető volt. Reggelig fentvoltunk. Igazából ez már nem is 1éjszakás kaland. De többnek sem érzem annál. Részemről lehetne több is, de az Ő részéről még sem érzem ezt. A furcsa az, hogy ugyanakkor azt sem érzem, h ez csak egy szexkapcsolat. Tehát vagy nagyon jól csinálja, vagy tényleg a kettő között van valahol. Azt nem mondom, hogy félúton, mert ha a kettő között van, akkor is közelebb a szexkapcsolathoz. A fene tudja. Utólag átgondolva, mindig úgy érzem, hogy viselkedhettem volna lényegre törőbben is annak érdekében, hogy a kapcsolat elmélyítés, számára is kézenfekvő következő lépés legyen. Mondjuk holnap, sőt, inkább pár nap múlva már kicsit letisztultabban fogom látni a dolgokat. Kell, hogy egy kicsit ülepedjen. Beszélgettem erről egy barátommal, aki az erősebbik nem képviselője, és Ő azt mondta, hogy 2 lehetőség van. Az egyik az, hogy bátortalan, és azért nem lép semmit, viszont, ha valóban bátortalan lenne, akkor nem történt volna ilyesmi köztünk. A másik lehetőség pedig, hogy neki tényleg csak ennyiről szól ez az egész. Csak szex és más semmi, mint ahogy az ismert film címe is hirdeti. Tényleg nem tudom.... Kíváncsi vagyok, hogy mikor találkozunk legközelebb. Iletve, hogy mikor keres legközelebb. .....jó, nem msn-en, hogy mizu?! Bár, az is valami. Ma például rámírt mikor este bejelentkezett, és ezen meg is lepődtem. Természetesen jó értelemben lepődtem meg.
Ma nagyon erős volt bennem a késztetés, hogy megkérdezzem: Hány csajjal vagy jelenleg hasonló kapcsolatban? Lehet ez több köztünk, vagy csak ennyi? Mert ha csak ennyi, akkor inkább hagyjuk a dolgot. Végül nem kérdeztem semmit. Úgy voltam vele, hogy majd legközelebb.... De lesz e legközelebb? És ha lesz, felteszem e a kérdést? Ki tudja... magamat ismerve, akármi is lehet. Az a baj, hogy a ragaszkodás egyre csak erősödik bennem. Aminek főleg az az oka, hogy már nagyon rég nem volt senkim, és most, hogy van egy kis pezsgés, nagyban rásegít, hogy túlértékeljem az érzelmeim. A túlértékelés pedig egyenes úton vezet oda, hogy valósnak érezzem azt amit szeretnék érezni. Csalódni pedig nem szeretnék...ismét... Ezért baj, hogy nem tudom, hogy Ő mit szeretne ebből kihozni a jövőben. Ha tudnám, akkor én is úgy kalkulálnék.
Ez még az ajövő zenéje.
Most megyek, megejtem a párnák közt való punnyadást :)

Jóéjszakát
_Lilo_

Nos, kezdeném azzal, hogy ki ha én nem alapon, (na és mert hiányzott már egy kis gyengédség) igent mondtam az 1éjszakásom -ezentúl így fogom hívni- kérésére, és találkoztuznk. Természetesen tudtam, hogy mire lehet számítani az este folyamán és, hogy feltétlenül kell fogkefét csomagolnom, mert az éjszakát nem itthon töltöm.
Írtó jól éreztem magam, és szerintem Ő is. Jó volt. Olyan igazi felszabadult este/éjszaka volt. Nekem mindig is erős komplexusaim voltak az olyan fiúkkal kapcsolatban, akikkel közel kerültünk egymáshoz. A megfelelési vágy miatt.... hogy tökéletesnek lásson, hogy szeressen, hogy nehogy valamit elrontsak. Azonban mivel vele nem egy komoly dolognak indult ez az egész, ezért semmi ilyen nem volt, és még most sincs bennem. És meg kell mondjam, ez nagyszerű érzés :D
Most (még) nem kerített hatalmába az: "azért jobb mint a semmi, de ennél még a semmi is jobb" érzés, viszont a fejemben elindult a szokásos agyalgatás, az apró részletek összefűzése, kombinálás... hát egyszóval, a szokásos. Aranyos volt... és minden olyan jó volt.. Nem is értem, hogy miért nem találkozunk gyakrabban, vagy fordítjuk kicsit komolyabbra a dolgot.

Nahhh tessék.... Erről beszélek :D Hogy megint ilyeneken gondolkodom. Pedig az elején már lerendeztem magamban, hogy ez maximum a néha néha találkozunk kategória lesz és abban is fog maradni. Mikor hazajöttem, beszéltem Anyukámmal, és elmeséltem milyen jól éreztem magam. Aztán hozzátettem, hogy nem bízom el magam, semmi estre sem. Ami van az van, amíg jó, addig működhet, de nem esem abba a hibába, hogy szerelembe esek, aztán meg pofára. Mégis újra meg újra azon kapom magam, hogy egyre többet gondolkozom ezen, és nem csak értékelem, hanem túlértékelem a történéseket. Olyan furcsa ez. Próbálom tudatosan építeni magamban a jelen és a jövő képét, hogy később ha arra kerül a sor, kisebbet csalódjak, de tudom, hogy ezzel csak magamat nyugtatom. Hát nem tudom mi sül ki belőle. Csak remélni tudom, hogy valami jó.

Olvastam Lolle bejegyzését is. Szomorú ami a kutyussal történt. Beszéltünk ma telefonon, Ő is mesélt a felkavaró ex-el történt találkozásról, és P-ről, Én is meséltem neki az 1éjszakással történt kis kirándulásomat, de végül annyiban maradtunk, hogy holnap egy egészségromboló gyorskajáldás étkezés keretében, agonizálunk kicsit, és kitárgyaljuk a részleteket.
A bejegyzésében olvasottak nem leptek meg, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy "hidegen hagyott". Tettünk már említést arról, hogy amikor Lolle és P. egymásra találtak, bennem is megfogalmazódott valami Z-vel kapcsolatban, és ebben Lolle volt a legnagyobb támogatóm. Aztán történt ugye ez-az Lolle és Z. között, ami azóta sem szűnt meg, csak síkot váltott, és most már láthatalanban módban prosperál.
Ezért nem esik jól azt olvasnom, hogy hogyan csókolgatta Z. Lolle kezért, és hogyan ölelték egymást szorosan a tömegközlekedési jármű megállójában :D (De ezt csak így magamnak.. :D) Természetesen, Én nem vagyok semmi jónak az elrontója, hát ennek sem leszek.

Mesélek a vízipálmámról, amely haldoklik, és amelyet teljes erőbedobással próbálok megmenteni. Korábban írtam, hogy az egyetlen egészséges hajtását levágtam, hogy meggyökereztessem, az interneten olvasottak és a mások által mesélt tapasztalatok alapján. Na most, 2 hét után sem történt ugye semmi, azt leszámítva, hogy elkezdett kicsit barnulni. De gyökér egy szál se. 3 hét után sem tapasztaltam érdembeli változást, és megmondom őszintén, egy hónap elteltével is ugyan ott tartottam mint ahol elkezdtem, némi rendellenes színbeli változást leszámítva. Úgyhogy fogtam, és kidobtam. Most a növény még életbenmaradt részére koncentrálok. Minden nap szánok rá időt. Ajánlom neki, hogy meghálálja és magához térjen :D
Holnap Hétfő... nem várom :D Csak Lolle társaságát.
Most kicsit alábbhagyott a jó kis lovacskás játékkal kapcsolatos lelkesedés, de ez csak az időhiány miatt lehet, ugyanis kitörő örömmel osztja meg velem a barátnőm, és én vele, hogy milyen újabb lovat kreáltunk és milyen sikereket értünk el vele a versenyen (!). Bezonyám, mert hogy lehet vele menni versenyre :P
Na asszem megnézek még 1-2 Family Guy epizódot, meg tömök egy kis sütit (najó nem kis sütit, hanem sooooook sütit), aztán megyek fürdeni, és majd egyszercsak aludni. Amúgy a Family Guy-t ajánlom mindenkinek aki még nem ismeri! :) Remek sorozat. Aki szereti a South Parkot, ezt is szeretni fogja. Aki nem szereti a S. P-ot, az is tegyen egy próbát, garantáltan megéri :)

További szép estét!!!!

_Lilo_

Igazából nem szolgálhatok semmi érdekessel.
A kezdeti lelkesedés után, mostanra egy kicsit alábbhagyott az irogathatnékom. De igazából azt kell mondjam, hogy nem is történik semmi érdekes. Több mint másfél hete beteg vagyok. Így hát nem voltam sehol, nem csináltam semmit, és ebből kifolyólag nem is történt semmi érdekes.
Pontosabban a családi "harmónia" (és ez csak idézőjeles harmónia, tehát a helyzethez képest a legjobb ami kihozható belőle = "harmónia") is megbomlott, rajtunk kívül álló okok miatt. És ahogy kinéz a dolog, ez nem csak egy gyorsan jött, gyorsan megy probléma lesz. Így aztán nekem is bőséggel ki kell vennem a részem belőle, hogy úgy mondjam, mentsük a menthetőt. Na nem akarok ezzel senkit megijeszteni. De elég komoly a dolog.

A szerelmi életem ott van ahol már 2 és fél éve. Gyakorlatilag és elméletileg is, sehol. Mostanában beszélek néha néha  az 1alkalmas valakivel. Egész emberi hangvételben. Már kezdem elhinni, hogy kedves és végül is, csak hülyén jöttek ki a dolgok, azért éreztem olyan pocsékul magam miatta. Ami persze egy nagy tévedés, mert bár a dolgok tényleg hülyén jöttek ki, de az, hogy szarul éreztem magam, teljesen jogos volt... Viszont hazudnék ha azt mondanám, hogy soha többet nem akarok vele találkozni. Utoljára ezzel kapcsolatban azt mondtam, hogy ennél még a semmi is jobb. Viszont most ismét úgy gondolom, hogy a semminél még ez is jobb. Előrebocsátom, az vesse rám az első követ, aki a helyemben máshogy vélekedne! :P
Azért meg kell mondanom, hogy találkozóig fajul a dolog, óvatosabb leszek. Olyan értelemben óvatosabb, hogy másnap és utána hetekig, ne kelljen rosszul éreznem magam.

Az itthon ülés/fekvés hatása már is látszódik. A nadrágomat nem tudom begombolni, csak komoly küszködés árán, és a cipzár az első leülésnél lecsúszik, olyan mértékben felszül rajtam a posztó. Ez ám a valami...
A kóreai sorozatomat is végignéztem már. Ó már nagyon rég. Ez nem is hírértékű megjegyzés ha jobban belegondolok. :) Új sorozatot találtam. Szintén az m1-en. Ez most német. De holnap lesz az utolsó része......  Hihetetlen.
Továbbra is ápolgatom a haldokló vizipálmámat, de nem nagyon akar magához térni. Most láttam, kinőtt a földből egy icike-picike hajtás. Csak az a baj, hogy ez még nem jelent semmit. Gyakorta előfodul, hogy a földből kinő, de utána besül, és elszárad. Úgyhogy most drukkolok, hogy ne így történjen. A másik: levágtam az utolsó egészséges levelét, ugyanis azt olvastam, és hallottam is, hogy lehet ily módon szaporítani. Le kell vágni, és egy pohár vízbe dugni, majd amikor már gyökeret növesztett, és hajtása nőtt, el lehet ültetni. A wikipedia szerint mindez csupán (körülbelül) egy hetébe kerül az embernek. Holnap lesz 2 hete, hogy rohasztom egy pohár vízben a levelet, de semmi nem történt vele azon kívűl, hogy, mondjuk ki, rohad. Se gyökér, se hajtás.Mostanra így kellene kinéznie. De ahogy az enyém kinéz, arról inkább nem mellékelnék képet :P

Remélem nem sértek meg vele senkit. Hát így állunk. Én azért nem adom fel.
Egyik barátnőmmel találtunk egy gyerekeknek való lovacskás pc játékot. 3 éves kortól ajánlják. Mindenki el tudja képzelni, milyen lehet :D Hát mi ráleltünk, letöltöttük és napok óta ezt nyomjuk. De ez mind semmi. A játéknak van 2. része is. Hát ezt is letöltöttük, és most párhuzamosan visszük a kettőt teljes átszellemültséggel. Persze azért másoknak nem reklámozzuk :P De nagyon szupi játék.

Nos asszem elteszem magam. Holnap is (ami már ma van) nagy tetteket kell véghez vinnem, és ehhez erő kell.

Jóéjt mindenkinek!
_Lilo_

Tegnap felhívott az 1éjszakás kalandom, de nem hallottam a telefont, úgyhogy később én hívtam vissza. Mondta, hogy csak azért hívott, mert valamit csinálni akart, ugyanis unatkozott, de aztán senki nem ért rá, és már nincs kedve semmihez. :DD Nevetséges.. Na ez még mind semmi. Kérdezi, hogy nem megyek e fel msn-re. Mondom oké. Dumálunk, dumálunk, kilyukadtunk oda, hogy neki mégis csak mehetnéke van. Mindezt este 11kor. Mondtam neki, hogy én ma már nem megyek sehova, késő van. Amúgy még ha lett is volna kedvem, se mentem volna. Hát nehogy már! Ez nem úgy működik, hogy Ő füttyent, én meg ugrok. Nem vagyunk olyan viszonyban. De még ha olyanban is lennénk.. akkor sem. Akárhogy is, azt hiszem ennyi tartás azért még van bennem. Úgy hogy bevágta a durcit. Nem nagyon válaszolt. Picit később felhívott, hogy csak viccelt, nem gondolta komolyan. Nem hatott meg :D Igazából ennek se elje, se vége. Érzem én, sőt mi több.. tudom. Lolle is megmondta, hogy egy köcsög. És ha úgy vesszük, igaza van. Na mindegy.

Lassan be kellene fejeznem a láblógatást, és összeszedni a gondolataimat, meg az erőmet, és felkészülni a rám váró következő megméredtetésre. De őszintén be kell vallanom, kicsit nehezemre esik. Köztudottan lusta típus vagyok, na de ennyire ?!?! :D A kedvenc koreai sorozatomból már csak 13 rész van hátra. Az elmúlt napokban belehúztam, és sokat néztem. Már elkezdtem aggódni, hogy mi lesz velem, ha megint "elfogy". Most is épp nézek egyet. De percek kérdése és vége, ezért kénytelen leszek elkezdeni a következőt :D ---------- Nos el is kezdtem.
Van egy nagyon szép vízipálmám, ami már nem szép. Azt tutujgatom. Nyáron, míg jó idő volt, kint volt a szabadban, addig nagyon szép volt. Aztán mikor jött a hideg behoztam, és azóta csak egyre kopaszabb, és kopaszabb lesz. Megy tönkre, de nem tudom mitől. Pedig már mindent kipróbáltam. Most ugyan hozot 1-2 levelet, de nem tudom mi lesz vele, sajnálnám, ha tönkre menne.
Asszem lassan nyugovóra térek. Talán holnap az idő is szebb lesz..
 

.....

Nos ismét eltelt egy újabb nap.

Figyelem Lolle kálváriáját P-vel és Z-vel. Hát nem tudom.. számomra nem meglepő P reakciója, de mégis furcsa. Nem tudom mi lesz a vége. én elég kétesélyesnek látom. De bárhogy alakulhat. Majd meglátjuk.
Ma megnéztem a kedvenc koreai sorozatomból 3 részt is egymás után. Végre volt egy kis időm relaxálni és csak bámulni ki a fejemből :) Jó ez a sorozat. Még tavaly kapcsolgattam a tv-t, és véletlenül ráakadtam. Pont az első részt vetítették. Olyan rossz volt, hogy már jónak tűnt, ezért ekezdtem nézni. Ennek az lett az eredménye, hogy fanatikus nézővé váltam! Minden este lefekvés előtt beállítottam a videót, hogy ne maradjak le a másnapi részről :D és az a zseniális benne, hogy 1 rész, kerek 60 perces, és no reklám. Már csak ezért is megéri. Aztán vége lett a sorozatnak, én meg depresszióba estem... nem volt mit megnézni, mikor hazaértem. De most pár hete megtaláltam, és letöltöttem mind az 54 részt. Úgy hogy ezzel kényeztetem magam :P
Úgy volt, hogy ma élünk egy kis társasági életet páran csajok, de végül nem lett belőle semmi. Elnapoltuk. Mondjuk különösebben nem bánom, elég nyomott vagyok most.
Beszáradt a töltőtollam (micsoda probléma) és bármit csinálok, nem lesz jobb.. :D Eddig még mindig sikerült úrrá lenni a beszáradt tollon, de most ő nyert. Igazából, most örülök, hogy előkerültek ezek a problémáim, és nincsenek nagyobbak (lekopogom).
Ohhh.... micsoda este.. ülök a gép előtt, nassolok, tömöm magamba a szénhidrátot, zsírt, sót, amit csak lehet. De mondjuk én teszek az egészséges táplálkozásra magasról. Kell a kalória éjjelre :P Szeretek hajnalban zsíroskenyeret enni hagymával, és ha van egy kis tepertő is, akkor azt is hozzácsapom. Ha már lúd, ...

Próbálom magam kicsit rendbetenni lelkileg. arra koncentrálni ami elérhető, és ami jó irányba visz. Tehát nem az olyanokra mint akivel világtalanok módjára ismerkedtünk meg egy szórakozóhelyen még decemberben. Ezen kívűl nem rég megtudtam, hogy a volt barátom, akivel már rég nem járunk, de napi szinten látjuk egymást, összejött azzal a lánnyal akit nagyon nagyon nagyon nagyon nem szeretek, mert szemétláda módjára viselkedett velem. Előtte se volt túl szimpi, de azóta.. És akkor még ez is. Miért pont ezt a csajt választotta?!?!?!?! :D Ki tudja.. Nagyon kiborultam mikor megtudtam. Nem azon, h van barátnője. Legyen neki. Hanem, hogy pont ez a csaj az. De már ez sem érdekel. Az a baj, hogy tudom, hogy az ilyen dolgokkal nem kellene foglalkoznom, de nehéz semmibe venni őket. Pedig hosszútávon az a könnyebbik megoldás, mert nem rágódik rajta az ember. Hát ilyesmik történnek. Most megyek bambulni tovább :)

_Lilo_

Hát igen igen. Az alkohol sokszor megtréfálja az embert. De a zenekar azért jó volt.. kár, hogy korán el kellett jönnöm.
Igazából én úgy vettem észre, hogy Z. kicsit nehezen hidalja át az "egy férfi nem tud 2 felé figyelni'" problémát, ami mondjuk érhető is :) 3 asztalnál is voltak ismerősei, nem egyszerű egyszerre mindenkivel foglalkozni.

Napközben csörgött a telefonom. Lolle volt az. Elmesélte a tegnapi kis kalandját Z-vel. Meglepett. Sőt mi több. Főleg, hogy Lolle barátjától mindez csak pár méterre történt (légvonalban). Nem különösebben tudom hova tenni a dolgot, főleg ha hozzáveszem azt, hogy Lolle és köztem, csaknem mindennapos téma Z. Az a Z. akit évek óta ismerek már, és mostanra eljutottam oda, hogy akár komolyabban is érdekeljen. És Lolle jól tudja ezt :P  Sajnos, vagy nem sajnos, nekem kimaradt ez a fajta jólét a tegnapból. Cserébe, délelőtt találkotam az illetővel, akivel egy szórakozóhelyen ismerkedtem meg még decemberben. Gyakorlatilag úgy mutatkoztunk be egymásnak ahogy a vakok szoktak... tapogatózva :P Nem jellemző rám az ilyesmi, de már olyan rég nem volt a képben senki és semmi, hogy.. na. Szerintem mindenki érti mire gondolok. Már akkor tudtam, hogy ennek mi lesz a folytatása, és egyben a vége is. És mintha csak a nagy könyvben lett volna megírva, így is történt minden. Természetesen hoztam a formámat, olyan értelemben, hogy nekem semmi se jön össze normálisan ezen a téren. Az életem ezen szegmense felér egy kalevala terjedelmű tragikomédiával. De erről majd máskor. Tehát lassan egy hónapja nem láttam már. Nem is beszéltünk, de nála maradt egy könyvem, amit a napokban visszakértem a biztonság kedvéért. Hogy milyen volt a találkozás? Olyan amilyenre számítottam. Hűvös.. érdektelen. Semmi extra. Váltottunk pár szót, kinek hogy megy a suli. Figyeltem arra mit mond, de közben végig a saját hangomat hallottam a fejemben: ..tényleg ez kell neked? Egy ilyen srác? Nézz rá! Első pillantásra lejön róla, hogy milyen. Csak arra megy. Kit akarok becsapni?
És elkövettem azt a hibát, hogy rá, mitöbb, végignéztem rajta. Hát igen.. szó ami szó, jól néz ki :P De arra is rájöttem, hogy nekem nem ez kell. Nem vagyok még vénlány, hogy megalkuvó legyek, és beérjem ennyivel.
Szóval ez van, nagy levegő és egy lépés előre, a már jól ismert " lesz ez még így se " felkiáltással :D
Amúgy kezdem azt hinni, hogy ezeket a balszerencsés momentumokat én vonzom be, és azért jut jóformán minden hétre valami. Az a baj, hogy nem tudok csak úgy átlépni az ilyeneken, hogy jóóó, oké... leszarom. Pedig így kellene.
És még most ebben a percben is kapom a sokkoló híreket... hihetetlen :D
Na hát most sem csalódtam. Vagy mégis?

_Lilo_